MASZ Sportegészségügyi Konferencia beszámoló: FMS
Széll Gábor a Funkcionális Mozgásminta-Szűrés, vagyis az FMS rendszerét mutatta be átfogóan előadásában. Elmondta, hogy az FMS mozgásmintákat vizsgál, ezáltal lehetőséget nyújt olyan mozgásbeli hiányosságok detektálására, melyek a későbbiekben esetlegesen akkut vagy krónikus sérüléseket idézhetnek elő. Ilyenek lehetnek a különféle aszimmetriák, melyeket sajnálatos módon sokszor fedeznek fel az atlétika szinte valamennyi területén, és amelyek nemcsak a teljesítmény, hanem értelemszerűen az egészség szempontjából is hátrányosak, illetve azok a mozgáskorlátozó tényezők, melyek potenciálisan krónikus sérülések előidézői lehetnek. Az FMS teszt során hét gyakorlat elvégzését kérik az alanyoktól. Ezek a következők: Az FMS rendszere ideális abból a szempontból, hogy szisztematikus megközelítést alkalmaz, ami azt jelenti, hogy történik egy mérés, melyet a szakértők kiértékelnek, az eredmények alapján pedig személyre szabott korrekciós gyakorlatokat állítanak össze a sportolók számára. A szakemberek ebben a fázisban is biztosítják a folyamatos ellenőrzést és az esetlegesen szükséges finomhangolást. Időről időre pedig megtörténik a teszt újbóli felvétele, majd az eredmények tükrében a következő lépés megtervezésre. Széll Gábor véleménye szerint a sportolóknak érdemes az edzőtáborok alkalmával, az ott tartózkodó szakemberek segítségével és vigyázó tekintetük előtt végigjárni az FMS tesztelés - értékelés - korrekciós gyakorlatok végzése - újratesztelés stációit, megteremtve a lehetőségét az egészségesebbé válásnak és a teljesítmény javításának. Emellett hatékony megoldás lehet, ha a sportolók az edzés elején végzik el az FMS gyakorlatait, különösképpen a problémás területeket célba vevőket, és ha hibát, eltérést észlelnek − például, ha a két oldal között különbséget tapasztalnak a combok nyújthatóságában − akkor végrehajtanak néhány olyan bemelegítő mozdulatot, melyek kifejezetten az adott probléma ellensúlyozására, javítására alkalmasak. Abban a kérdésben, hogy mely célterületre, nehézségre mely gyakorlatok alkalmasak, a szakemberek igyekeznek minden segítséget megadni - emelte ki az előadó. A célzott mozgássor befejezését követően az atlétáknak érdemes leellenőrizniük, hogy tapasztalnak-e bármiféle javulást, mert amennyiben igen, akkor nagyobb bátorsággal vághatnak bele az edzésbe, és intenzívebbé tehetik a teljesítményfokozást. "Csak annyira vagyunk erősek, amennyire a leggyengébb láncszemünk" - fogalmazta át némileg az ismert bölcsességet az előadó, összefoglalva a szakértői gárda ars poeticáját. A sportolókkal végzett munka folyamán a hangsúly a szűrésen van. A cél a kezdeti mozgásszint felmérése, a felmerült hibák, eltérések korrekciója, majd erre ráépülve a kondicionális képességek fejlesztése, illetve a teljesítményfokozás. A leggyengébb láncszem sok esetben csupán egy kis eltérés, egy apró hiba, amely gyakran azért nem tűnik fel a szemlélőnek vagy akár magának a sportolónak sem, mert az atléta ezzel együtt is képes végrehajtani a gyakorlatot, ráadásul úgy, hogy az megfeleljen a számszerű kritériumoknak - vagyis például egy ugrás esetében könnyen megtörténhet, hogy még a magassága is centiméterre pontos lesz. Csakhogy ehhez a teljesítményhez kompenzációra, nagy mértékű többletenergia mozgósítására van szükség. Egy hasonlattal élve: ez olyan, mintha a sportoló behúzott kézifékkel akarna gázt adni, és így próbálná ugyanazt a sebességet tartani. Azzal kapcsolatban, hogy milyen eltérésekkel, hibákkal találkoznak praxisukban a legtöbbször Széll Gábor két területet emelt ki: a mobilitás-stabilitás dimenzióját, illetve a mozgásmintákat. Ezek a területek azért bírnak különös fontossággal, mert ezek adják meg a mozgás alapját. Csak abban az esetben tudunk a mozgás piramisán magasabban elhelyezkedő teljesítményfokozásra, végül pedig a csúcson található, nagyrész sportágspecifikus készségek tanulására továbblépni, ha ezek rendben vannak, megfelelően működnek. Röviden úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a tesztelés és az eredmények alapján történő fejlesztés folyamata azt célozza, hogy a stabil területek − a stabil ízületek közé tartozik az előláb, a térd, a csípő és az ágyéki gerincszakasz komplexe, illetve a lapocka, a könyök és az ujjak − legyenek stabilak, a mobil részek − ide soroljuk a bokát, a csípőt, a csuklót, a vállat, a háti gerincet, valamint a felső csigolyát − pedig mobilizálhatóak. Ha a mozgások optimálisan, többletenergia felhasználása nélkül kivitelezhetők, az nemcsak a teljesítményt javítja, hanem a sérülésveszélyt is csökkenti. Az FMS gyakorlatainak kivitelezését egy képzett szakember értékeli egy nullától három pontig terjedő skálán. Három pont abban az esetben jár, ha a sportoló tökéletesen hajtja végre a gyakorlatot. Ha az atléta nehézséggel küzd, vagy kis hibát ejt a mozdulat végrehajtása során, akkor kettő pontot kap, amennyiben pedig jelentős nehézséget jelent számára a mozgássor kivitelezése, vagy nem is képes azt teljesíteni, akkor egy pont adható. Nulla ponttal értékelendő a gyakorlat abban az esetben, ha a sportoló fájdalmat jelez a folyamat során. Vegyük példának a kitörést, mellyel azt vizsgálják, hogy az illető mennyire képes az egyensúlyát megtartani, illetve stabilan tartani a törzsét, mekkora a csípők mozgásterjedelme, és hogy mennyire stabilak a térdek. Emellett a bot hát mögött tartása azt az ellentétes kar-láb helyzetet modellezi, ami ideális esetben a futást alkotó mozgássornak is szerves része. A pontozás az alábbi kritériumok szerint történik: 3 pont: a vizsgált személy teljesen leérinti a térdét, a térdek egy vonalban helyezkednek el a lábujjakkal, a törzs végig függőleges, a hát mögött tartott bot három ponton végig hozzáér a testhez; A kitöréssel kapcsolatban érdemes tudni, hogy a lúdtalp egyértelműen szerepet játszhat abban, hogy a vizsgált személy egy vagy két pontot kap a kivitelezésre. A hét gyakorlatra összesen 21 pont adható, azonban igen ritkán fordul elő, hogy valaki tökéletesen hajtsa végre az összes gyakorlatot - állapította meg Széll Gábor. A kutatási eredmények szerint a módszer megbízható, többek között előrejelzésre is alkalmas, hiszen megállapították, hogy 14 pont alatti eredmény esetén sokkal nagyobb az esély egy hosszabb ideig fennálló sérülés elszenvedésére.
2 pont: a vizsgált személy kis hibával hajtja végre a gyakorlatot, például a térdei befelé irányulnak, ami a törzs gyengeségét mutatja, és krónikus térdsérüléshez vezethet;
1 pont: a vizsgált személy végre sem tudja hajtani a gyakorlatot, annyira nagy az instabilitás - egy 14 cm széles deszkán kell elvégezni a kitörést.
A szakember előadása végén Lakatos Péter nemzetközi FMS oktató képzéseit ajánlotta a jelenlévők figyelmébe.