Motiváció sportoló gyerekeknek és felnőtteknek 2.

Az angolszász szakirodalomban a SCORE mozaikszót alkalmazzák a jutalmazási rendszer legfontosabb aspektusainak kifejezésére.

A SCORE mozaikszó elemei az alábbi tényezőket takarják: 

S - Egyszerűség (Simplicity): A rendszer kidolgozásakor igyekezzünk ne túlzásba esni, ami a szisztéma összetettségét illeti. Ezt azért fontos szem előtt tartani, mert akkor tudunk minél több embert megmozgatni, ha valamennyi, a folyamatban részt vevő fél számára világos és érthető, hogy mik azok a kritériumok, amelyeket teljesíteni kell a jutalmak elnyeréséhez, valamint az is, hogy hogyan zajlik a jutalmazás menete.  

C - Következetesség (Consistency): Alapvetően meghatározza a folyamat sikerét, hogy az edző mint vezető mennyire következetes, és mennyire bánik egyenlően a sportolókkal. Nem kedvez a rendszernek, ha felmerül annak a gyanúja, hogy esetleg valakivel vagy valakikkel kivételez, vagy hogy bármilyen más szempontból következetlenül nyilvánul meg. Az ilyen viselkedés könnyen alááshatja a motiválás hatékonyságát.

O - Észrevétel (Observation): Fontos, hogy edzőként, vezetőként minden résztvevőt biztosítsunk arról, hogy erőfeszítéseit észleljük és figyelemre méltatjuk, ezzel is elősegítve, hogy minél többen érezzenek elkötelezettséget a folyamatban való részvételre, növelve ezáltal a rendszer hatékonyságát.

R - Jutalom (Reward): Mivel jelképes, gyerekek esetében sokszor játékos jutalmakról van szó, ezek nyilvánvalóan nem az anyagi értékük miatt bírnak vonzerővel, hanem amiatt, amit jelképeznek, és ami a portolók, játékosok számára szubjektíven értéket képvisel. Mindezt egyrészt a jutalmak kitalálásakor fontos szem előtt tartani, másrészt pedig időről időre érdemes tudatosítani ezt a sportolókban.  

E - Magyarázat (Explanation): Éppen az előző pontban leírtak miatt fontos a rendszer bevezetésekor, a folyamat legelején magyarázattal szolgálni azzal kapcsolatban, hogy miért ezt/ezeket a jutalmakat, díjakat választottuk. Emellett pedig azt is egyértelművé kell tenni mindenki számára, hogy milyen követelményeknek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki elnyerje a kitüntetést.

Két alapvető megközelítés létezik, amelyet alkalmazhatunk a motivációs rendszerek felépítésekor. Az egyik lehetőség az, hogy olyan kritériumokat fogalmazunk meg, amelyek minden egyes résztvevőnek lehetőséget teremtenek arra, hogy teljesítsék azokat, és ezáltal elnyerjék a jutalma(ka)t. Ebben az esetben érdemes olyan feladatokra helyezni a hangsúlyt, melyek teljesítésében elsősorban mentális tényezők játszanak szerepet, mint például a kitartás, a versenyszellem, a küzdeni akarás, a stratégiai gondolkodás, a vezetői képességek. Azért lényeges, hogy mindenkinek legyen potenciális esélye az elismerésre, mert így tudjuk bevonni a lehető legtöbb embert a folyamatba, ami által képesek leszünk fenntartani a pozitív atmoszférát. Ellenkező esetben azok a játékosok, akiknek eleve esélyük sincs a célok elérésére demotiváltak lesznek, amely a csoportlégkört is negatív irányba befolyásolhatja.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lehetne olyan csoportokban, közösségekben mindenki számára motiváló rendszert kialakítani, amelyekben különböző képességekkel bíró sportolók vesznek részt. Azokban a helyzetekben, amikor nyilvánvaló képességbeli, tudásbeli különbségek állnak fenn, hatékony módszer lehet, hogy több csoportra osztjuk fel  a játékosokat úgy, hogy mindegyik formációban szerepeljen tehetségesebb/ügyesebb/ technikásabb/gyorsabb és kevésbé tehetséges/ügyes/technikás/gyors sportoló is, kiegyenlítetté téve ezzel a viszonyokat.

Emellett − és ez a másik megközelítésmód, amely alapján kiindulhatunk a jutalmazási rendszerek kiépítésében − célként tűzhetjük ki azt is, hogy mindenkit a saját maga legjobbjának elérésére vagy megdöntésére ösztönözzünk. Ebben az esetben azt jutalmazzuk, ha valaki az adott edzésen vagy versenyen képes volt olyan teljesítményt kihozni magából, amilyet korábban soha. Ezáltal mindenki bevonható a folyamatba, hisz senki sem érzi úgy, hogy eleve esélytelen, ami mind a csoport, mind az egyén számára kedvező.

Ez utóbbi megközelítéssel egyéni sportolók esetében is élhetünk, sőt, fontos is, hogy éljünk, hiszen így nem a másokhoz való összehasonlítás fontosságát erősítjük benne, hanem folyamatosan kaphatnak tőlünk visszajelzést az egyéni fejlődésükre vonatkozóan, amely a motiváció hosszú távon történő fenntartásának egyik alapvető eleme.

És akkor álljon itt néhány példa gyakorló edzőktől arra, hogy ők milyen jutalmazási technikákat szoktak bevetni munkájuk során:

Egy 14 év alatti gyerekkel dolgozó szakember minden nap kiválasztott egy fiút, aki aznap viselhette a "kapitányi karszalagot", és a többieknek követniük kellett a kapitány utasításait. Ez az edző azt vette észre, hogy az ő csapatába tartozók jártak a legrendszeresebben edzésre.

Némileg hasonló taktikát szokott bevetni egy szintén kosaras gyerekekkel dolgozó szakember, aki minden edzés végén kiválaszt két sportolót, akik az utolsó öt perc során a többiek edzői lehetnek. Ezeknek a gyerekek megkérdezhetik a társaikat arról, hogy mit tanultak az aznapi edzés során, és pacsival jutalmazhatják a jó válaszokat.

Kollégiumi berkekben játszó amerikai focisták között léteznek bizonyos mezekhez köthető tradíciók. Példának okáért az egyik főiskolán az a szokás, hogy a legjobbnak ítélt védőjátékosok elnyerik a fekete mez viselésének jogát az edzéseken egy egész héten át. Egy másik intézményben pedig olyan hagyomány él, mely szerint a több mint száz játékos közül mindig a legjobb viselhet egy speciális, az állam jelmondatához köthető számmal ellátott mezt.



Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Bővebben  Elfogadom