Motiváció sportoló gyerekeknek és felnőtteknek 1.

Az egyik lehetséges mód, ahogyan a különféle motivációs faktorok jellemezhetők, az az, ahonnan erednek. Ez alapján megkülönböztethetünk belső, azaz intrinzik, illetve külső, vagyis extrinzik motivációt.

Az intrinzik motiváció tömören megfogalmazva azt jelenti, hogy valaki a sport öröméért, az ebből fakadó élvezet kedvéért űzi az adott sportágat, amiben egyértelmű szerepet játszik a versengés, a küzdelem szeretete. Még konkrétabban azt mondhatjuk, hogy az illető − legyen szó gyerekről vagy felnőttről − részéről jelen van a motiváció a sporttevékenység minden egyes alkotóelemét illetően, így például élvezi az edzést, a versenyre készülést és magát a versengést is, örömöt él át, ha egy-egy mozdulatot sikeresen elsajátít és pozitív élménynek tekinti, ha megdönti a saját maga legjobbját egy adott rekordot illetően.

A külső, extrinzik motiváció ezzel ellentétben azt jelenti, hogy a sportolót az olyan jutalmak és előnyök éltetik, mint a dicséret, a másoktól érkező elismerés, a hírnév vagy a potenciálisan megszerezhető vagyon.

A pszichológusok véleménye egyöntetű abban a tekintetben, hogy a belső motivációt tekintik hosszú távon hatékonyabbnak. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a külső, extrinzik forrásból történő ösztönzésnek nincs, nem lehet szerepe a sporttevékenység során. Valójában mindkét típusnak megvan a maga előnye. Úgy lehetne ezt összefoglalni, hogy az az ideális, ha gyermekként − vagy akár idősebben − olyan sportágat kezdünk űzni, amiért rajongunk, és a hozzá tartozó feladatokat kihívásként éljük meg, amiket legtöbbször örömmel végzünk el, ezáltal fenntartva a hosszú távú, belső motivációt. Ugyanakkor sem pszichológusként, sem edzőként, sem sportolóként nem lehetünk annyira naivak, hogy úgy gondoljuk, lehetséges egy ilyen hosszú és megterhelő folyamat minden egyes lépését színtiszta örömmel megtenni. Ezekben a helyzetekben, amikor egy instantabb, rövid távú ösztönzőre van szükségünk ahhoz, hogy az aktuális feladatot képesek legyünk végrehajtani, kiváló megoldást jelenthetnek a külső jutalmak.

Mindezek alapján egyértelmű, hogy a sportolóik motiválása az edzők fegyvertárának egyik legfontosabb eszköze. Nagyon jó választás, ha jelképes jutalmakat alkalmazunk. Ezeknek az a sajátosságuk, hogy − ellentétben az olyan motiváló tényezőkkel, mint a győzelemért járó bónusz vagy a különféle megjelenésekért kínált díjak − anyagi értékük nincs vagy elhanyagolható, de a személyes jelentőségük igen nagy lehet a játékosok számára.

Többek között lehet "érmekkel", arannyal, ezüsttel és bronzzal jutalmazni az aktuális edzésen legjobban teljesítő játékosokat. Ezek nyilvánvalóan nem valódi érmek, de még csak játék érmeket sem szükséges készíteni, tökéletesen megfelelő, ha szóbeli elismerés formájában érkeznek ezek a "medálok". Hasonlóan nagyszerű, ha például az adott napon legjobbnak ítélt sportoló egy bizonyos színű mezt viselhet elismerésünk jeléül. Szintén kitűnő ösztönző lehet, ha minden hét végén megválasztjuk a hét sportolóját/játékosát.

Természetesen a csapat, a közösség legjobbjainak kitüntetése leginkább csapatsportban érvényesülhet, de számos lehetőség kínálkozik egyéni sportolók hasonló típusú jutalmazására is.

A cikksorozat második részében azt járom körbe, hogy milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, amikor egy-egy ilyen jutalmazási rendszert felépítünk, miket lehet alkalmazni egyéni sportolók esetében és természetesen további példákat is felsorolok:

http://sportpsziche.hu/irasaim/motivacio-sportolo-gyerekeknek-es-felnotteknek-2



Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Bővebben  Elfogadom