Mitől szoronganak a sportolók?

A sportolók esetében számba vehetőek a szorongás tipikusnak tekinthető forrásai. Ezek Buda Béla (2002) alapján az alábbiak:

 

  • A sérüléstől való félelem, amit felerősíthet, ha korábban már elszenvedett a sportoló egy vagy több sérülést.
  • Testi tünetek − betegség vagy lábadozási időszak − miatt fennálló indiszpozíció okozta szorongás.
  • A felkészületlenség tudata által okozott szorongás.
  • Az aránytalanul nagynak minősülő − például ha a sportoló karrierjének további alakulása múlik rajta − tét által keltett szorongás.
  • Egyes, az adott sportoló számára fontos, speciális tekintélyszemélyek − például szülők, tanárok − jelenléte által okozott szorongás.
  • Negatív előjelű visszajelzések miatti szorongás.
  • Szorongás az önkontroll elvesztésének eshetősége miatt.
  • Szorongás a csapattársak általi értékelés miatt. Ez értelemszerűen főként csapatsportokban válik fontossá.

 

További fontos indikátor lehet, ha a sportoló vonásszorongás szintje magas, mert akkor hajlamosabb adott helyzeteket szorongáskeltőnek megélni, emellett az is lényeges, hogy adott versenyt, illetve annak eredményét a sportoló mennyire ítéli fontosnak. Fontos, hogy adott sportoló a gyenge teljesítménye, adott esetben veresége okaként belső faktort − például a megfelelő képesség hiányát − jelöl-e meg. Amennyiben ezt teszi, akkor a szorongás érzése összekapcsolódhat a verseny, a versenyzés jelenségével. Azok a sportolók, akikre jellemző a perfekcionizmus, hajlamosak túl magasra tenni a lécet, és minden olyan esetben, amikor nem a terveik és elvárásaik szerint alakulnak a történések, szorongást élnek meg. A mindenáron győzelemre, ezzel együtt pedig a hibázás elkerülésére való törekvés különösen jellemző azokra a sportolókra, akiknek önértékelése nagymértékben összekapcsolódik a teljesítményükkel. Esetükben a kudarc egyenes úton vonja maga után önértékelésük akár súlyos csökkenését (Lavallee és mtsai, 2004).

Az, ha egy sportoló tartósan szorong, számos módon hathat kedvezőtlenül rá és teljesítményére. Negatív hatást gyakorolhat az igényszintjére, a motivációjára, a figyelemkoncentrációjára, melyek révén könnyen előfordulhat teljesítménycsökkenés. Önbizalma csökkenhet, énképére is negatívan hathat, gondolkodása beszűkülhet, a döntések reakcióideje lelassulhat, a helyzetfelismerés minősége romolhat, emellett bizonyos jól begyakorolt, addig kompetensen kivitelezett mozdulatok, mozgássorok teljesítésének színvonala romolhat, például a műkorcsolyázó lekettőzi az eredetileg triplának szánt ugrást (Harasztiné, 2002). További lényeges aspektus, hogy agressziót indukálhat, és az indulati érzelem nagy intenzitása okán a finom koordinációt igénylő, egyébként jól begyakorolt mozdulatok, mozgások kivitelezése nehézkessé, adott esetben gátolttá válik (Spielberger, 1972).

 

Felhasznált irodalom

 
Buda B. (2002). A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései (Újabb tanulmányok). Budapest: Animula Kiadó.

Harasztiné Sárosi I. (2002). A sportolók leggyakoribb viselkedészavarai. In Lénárt Á. (szerk.) Téthelyzetben. Sportpszichológiáról edzőknek és versenyzőknek. Budapest: Országos Sportegészségügyi Intézet. 47-58.

Lavallee, D., Kremer, J., Moran, A. P., Williams, M. (2004). Sport Psychology Contemporary Themes. New York: Palgrave Macmillan.

Spielberger, C. D. (1972). Anxiety: Current trends in theory and research: I. New York, N.Y.: Academic Press.



Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Bővebben  Elfogadom