A versenyhelyzeti szorongás

A stressz az egyén és a helyzet között folyamatosan fennálló dinamikus tranzakcióként értelmezendő. Ezen belül specifikusan a versenyhelyzet által kiváltott stressz úgy határozható meg, mint a sportoló, valamint a versenyhelyzet stresszorai − amelyek a versenyen elért teljesítményre egyértelműen és közvetlenül ható, környezet által támasztott kihívásokként aposztrofálhatók − közötti tranzakció folyománya.

Mindezidáig számos potenciális stresszort azonosítottak a kutatások, amelyek hűen bemutatják, hogy a sport, különösképpen az élsport, milyen nagy kihívásokat fogalmaz meg a résztvevők felé. Stresszorként jelenhet meg többek között a sportoló fizikai felkészültségének szintje, a teljesítményre irányuló nyomás, illetve a teljesítménnyel kapcsolatos elvárások összessége, az esemény természete, a szignifikáns másokhoz való viszony milyensége, az én-reprezentációval kapcsolatos aggodalom, a szociális környezet révén megnyilatkozó értékelés, de adott esetben a csapatban uralkodó atmoszféra is (Mellalieu és mtsai, 2009).

Kutatások azt is feltárták, hogy melyek azok a jelenségek, amelyek specifikusan a versenyhelyzetben megnyilvánuló szorongás megbízható bejóslóiként funkcionálnak. Ezek közé tartozik annak megítélése, hogy az illető személy mennyire felkészült a csúcsteljesítményre (Hanton és Jones, 1995; Jones, Swain, Cale, 1990; Lane, Terry, Karageorghis, 1995, idézi Mellalieu és mtsai, 2009), a sportolónak a korábbi teljesítményeivel kapcsolatos attitűdje (Jones és mtsai, 1990, idézi Mellalieu és mtsai, 2009), valamint a környezeti tényezők jellemzői és a célként értelmezett pozíció jellegzetességei is (Hanton és Jones, 1995, 1997; Jones és mtsai, 1990, idézi Mellalieu és mtsai, 2009). Jones és munkatársai (1991, Mellalieu és mtsai, 2009) rámutattak, hogy nemek szerint eltérés tapasztalható a kognitív szorongásos válaszokat kiváltó tényezők tekintetében. A nők esetében a legnagyobb jelentőséggel a teljesítményre való felkészültség megítélése, illetve a jó teljesítmény fontossága bír, ezzel szemben a férfiak számára az ellenfelük hozzájuk viszonyított adottságai és a győzelem általuk prediktált valószínűsége számít.

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a kutatások szerint a versenyhelyzetben rejlő stresszorok konnotációja nem tekinthető azok természetéből fakadóan egyöntetűen negatívnak. A versenyhelyzethez kötötten megjelenő stressz átélésének folyamata pozitív végkifejletet is eredményezhet mind pszichológiai aspektusból, mind a teljesítmény szempontjából (Mellalieu és mtsai, 2009). Ebben nagyon fontos szerepet játszik a tüneteknek a személy általi interpretációja, nevezetesen az, hogy a megjelenő kognitív vagy fiziológiai tüneteket a teljesítmény szempontjából negatívnak vagy pozitívnak címkézi-e egy facilitáló-debilizáló kontinuumon. Jól alátámasztja ezen elképzelés valódiságát Johnny Wilkinson (2003, 47., idézi Mellalieu és mtsai, 2009) rugby játékos beszámolója, amiben azt állítja, hogy: „Anglia dobójaként a felelősségem megrémiszt. Folyamatosan aggódom emiatt, de a fontos az, hogy tudom, hogy aggódhatok miatta. Ez nem egy rossz dolog, nem egy káros dolog.” Ennek a típusú „irányjelzésnek” a fogalmát Jones (Jones, 1991; Jones és Swain, 1992, idézi Mellalieu és mtsai, 2009) vezette be a versenyhelyzeti szorongás irodalmába, de a szorongás jelenségének más dimenzióiban, többek között a tesztszorongás esetében is sor került már erre a típusú megkülönböztetésre (Alpert és Haber, 1960, idézi Mellalieu és mtsai, 2009). Az akadémiai jellegű teljesítményhelyzetben észlelhető szorongás hitelesebb bejóslójának bizonyult a facilitáló-debilizáló skálán történő elhelyezés.

Jones (1995, idézi Mellalieu és mtsai, 2009) dolgozta ki a facilitáló és debilizáló szorongás kontroll modelljét, amelyben azt állítja, hogy a szorongás által kiváltott tünetek észlelt előjele az egyéni különbségek változóinak és az illetőnek a stresszor kontrollálására való képességének kombinációján alapul. A kontroll ebben a modellben mind a környezeti tényezők, mind a szelf feletti hatásgyakorlás becsült mértékére utal. Az elmélet alapján azon sportolók esetében valószínűsíthető a tünetek teljesítményre nézve facilitálónak minősítése, akik kellő mértékű kontrollt tulajdonítanak maguknak és pozitív célelvárással bírnak. Ezzel szemben azok, akik nem tulajdonítanak maguknak kontrollt, úgy gondolják, hogy képtelenek megbirkózni a helyzettel és negatív elvárásokkal élnek a cél elérését illetően, ugyanazon tüneteket debilizálónak hiszik.

Az egyik legjobban alátámasztott eredmény szerint azok, akik hajlamosak facilitálónak címkézni a versenyhelyzetben megjelenő szorongást nagyobb önbizalommal rendelkeznek mint azok, akik debilizálónak tartják azt (pl.: Hanton és Jones, 1997; Perry és Williams, 1998, idézi Mellalieu és mtsai, 2009). Vagyis a versenyhelyzetben megélt szorongás jelenségét illetően is érvényesnek tűnik az az állítás, miszerint az önbizalom fontos szerepet tölt be abban, hogy a sportolók miként diszkriminálnak a szorongást keltő helyzetek megítélését illetően. Hanton, Mellalieu és Hall (2004, idézi Mellalieu és mtsai, 2009) kvalitatív vizsgálat segítségével, elit sportolókkal készített interjúk alapján alátámasztották ezt a következtetést, tekintve, hogy eredményeik szerint az alacsony önbizalommal rendelkezők a kognitív tünetek erősödését kontrollálhatatlannak, a teljesítményre nézve debilizálónak minősítették, míg a magas önbizalommal bírók számára a kontroll pozitív percepcióját és facilitáló hatást jelentett.

 

Felhasznált irodalom


Alpert, R., Haber, N. N. (1960). Anxiety in academic achievement situations. Journal of Abnormal Social Psychology, 61, 207-215.

Hanton, S., Jones, G. (1995). Antecedents of multidimensional state anxiety in elite competitive swimmers. International Journal of Sport Psychology, 26, 512-523.

Hanton, S., Jones, G. (1997). Antecedents of competitive state anxiety as a function of skill level. Psychological Reports, 81, 1139-1147.

Hanton, S., Mellalieu, S. D., Hall, R. (2004). Self-confidence and anxiety interpretation: A qualitative investigation. Psychology of Sport and Exercise, 5, 379-521.

Jones, G. (1991). Recent issues in competitive state anxiety research. The Psychologist, 4, 152-155.

Jones, G. (1995). More than just a game: Research developments and issues in competitive state anxiety in sport. British Journal of Psychology, 86, 449-478.

Jones, G., Swain, A. B. J. (1992). Intensity and direction dimensions of competitive state anxiety and relationships with competitiveness. Perceptual and Motor Skills, 74, 467-472.

Jones, G., Swain, A. B. J., Cale, A. (1990). Antecedents of multidimensional competitive state anxiety and self-confidence in elite intercollegiate middle distance runners. The Sport Psychologist, 4, 107-118.

Lane, A. M., Terry, P. C., Karageorghis, C. (1995). Antecedents of multidimensional competitive state anxiety and self-confidence in duathletesPerceptual and Motor Skills, 80, 911-919.

Mellalieu, S. D., Hanton, S., Fletcher, D. (2009). A Competitive Anxiety Review: Recent Directions in Sport Psychology Research. New York: Nova Science Publishers, Inc.

Perry, J. D., Williams, J. M. (1998). Relationship of intensity and direction of competitive trait anxiety to skill level and gender in tennis. The Sport Psychologist, 12, 169-179.

Wilkinson, J. (2003, October). How to be the best kicker in the world. The Observer Sport Monthly, p. 47.



Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Bővebben  Elfogadom