A sportban rejlő pedagógiai értékek

Biróné Nagy Edit 2011-es, Sportpedagógia címen a témában megjelent összefoglaló művében a sportpedagógiát a sporttudomány egy sajátos, pedagógiai jellegű aspektusaként, nézőpontjaként a következőképpen határozza meg: "...a sport, mint emberi teljesítménynövelő tevékenység, eleve művelő, nevelő jellegű. Eszerint a sportot bármilyen területen, bármilyen megnyilvánulásában vizsgáljuk, annak mindig lesznek pedagógiai konzekvenciái, vonzatai is" (Biróné Nagy, 2011, 20. o.). A fenti meghatározásban a nevelés kifejezés kap szerepet, amely a művelés mellett a sport lényeges funkciója.

Gombocz János (1998) emeli ki "A sportoló szocializációja és nevelése" című munkájában, hogy a sporttevékenység révén kiaknázható pedagógiai jellegű potenciállal foglalkozó magyar nyelvű szakirodalomban a szakemberek gyakorlatilag kizárólagosan a nevelés kifejezést használják, míg ezzel szemben az angolszász szakirodalom a szocializáció fogalmát részesíti előnyben a neveléssel szemben a sportpedagógiai témaköröket érintő irodalomban. Gombocz (1998) három lényeges területet emel ki, amelyek lefedik a szocializáció fogalmát és folyamatát.

Ezek az alábbiak:

  1. Azok az értékek, normák, jelképek, amelyek elsajátítása, jelentésének ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy adott társadalomba, társas környezetbe be tudjunk illeszkedni. Ezek azokat az adott kulturális közegben egyetemesnek tekinthető szimbólumokat, képviselendő értékeket foglalják magukban, amelyek segítenek bennünket abban, hogy olyan helyzetekben, amelyek során érvényre jut és hiteles alternatíva a normatív viszonyulás, viselkedés, ezeknek a közösségi normáknak, elvárásoknak képesek legyünk megfelelni.
  2. Az önismeret dimenziója, amelynek gyakorlása, fejlesztése elengedhetetlen feltétele annak, hogy önazonos emberként funkcionálhassunk, és önmagunk ismeretének tükrében képesek legyünk hatékony életvezetési stratégiát alkalmazni, amelyben az én harmóniában létezik mind magával, mind a környezetével. Önmagunk mélyebb megismerésének alapvető feltétele, hogy tisztában legyünk a minket tükröző környezet visszajelzéseivel annak érdekében, hogy lehetőségünk legyen ezen reflexiókat tudatosan beilleszteni az önmagunkról alkotott képbe.
  3. Az autonóm életvezetés, amely magában foglalja, hogy az ember képes önálló döntéseket hozni, bizonyos szempontból, illetve szituációkban függetleníteni magát a környezet elvárásaitól. Ez azt is jelenti, hogy felelősséget vállalunk a saját elhatározásainkért, tetteinkért, nem hárítjuk a döntést és a cselekvést másokra. Ebben benne foglaltatik, hogy azokban a helyzetekben is felvállaljuk döntésünket, amikor az teljesen egészében vagy részben szemben áll a társadalmi elvárásokkal, képesek vagyunk ezt beépíteni az identitásunkba és ezzel együtt harmóniában élni önmagunkkal és a környezetünkkel is. 


Biróné Nagy Edit (2011) munkájában a sportpedagógiának mint tudományágnak a neveléstudományhoz fűződő kapcsolatának elemzése során említi a szocializációt, mint kifejezést, mikor arra utal, hogy a sportpedagógia és a pedagógia kapcsolata megnyilvánul részben abban, hogy a sportpedagógia "elősegíti a társadalmi alkalmazkodó képesség fejlődését, a szocializációs folyamatot..." (Biróné Nagy, 2011). A Biróné Nagy Edit (2011) által megfogalmazottak a szocializáció fogalmát szűkítik le annyiban, hogy kizárólag a társadalom értékrendszeréhez való alkalmazkodást tartja beleértendőnek. Nem emeli be a meghatározásba az egyén aspektusát, vagyis nem beszél arról, hogy a szocializáció nem egyedül a közösség által meghatározott konszenzuson alapuló normákkal, értékekkel történő azonosulást jelenti, hanem ugyanolyan lényeges eleme a folyamatnak az egyén autonóm életvezetése. A Gombocz (1998) által megfogalmazottak szerint a szocializáció folyamatában benne foglaltatik az, hogy az egyén képes az önálló életre, felelősséget vállal saját, autonóm módon meghozott döntéseiért, cselekedeteiért.

Lényegében a Bábosik István (2004) által a nevelés fogalmával, folyamatával kapcsolatban megfogalmazott elmélet a Gombocz János (1998) révén kiemelt szocializáció fogalommal rokon. Bábosik (2004) a konstruktív életvezetés kialakítását nevezi meg a nevelés céljaként, és az érték fogalmával jelöli a nevelés folyamata által közvetítendő tartalmakat. Ezeknek az értékeknek elképzelése szerint rendelkezniük kell bizonyos kritériumokkal annak érdekében, hogy kijelenthető legyen velük kapcsolatban az, miszerint érdemesek a nevelés folyamatába történő beillesztésre. Ezen kritérium Bábosik (2004) szerint az, hogy ezen értékeknek nevezhető tartalmak rendelkezzenek mind az egyén fejlődését segítő aspektusokkal, mind az egyént körülvevő közösség, tágabban értelmezve a társadalom szempontjából bírjanak fejlesztő jellegű elemekkel. Látható, hogy annak ellenére, hogy Bábosik István (2004) a nevelés elméletéről beszél, mégis a nevelés célrendszereként megjelölt konstruktív életvezetés alapvető attribútumaként azt nevezi meg, miszerint az adott személy autonómiája felépülésének szolgálata mellett a közösségi értékteremtéshez is járuljon hozzá. Ezáltal lényegében a Gombocz János (1998) által preferált szocializáció kifejezéssel illethető tartalmi aspektusokat fedi le. Mindkét szerző rámutat arra, hogy úgy bontakoztathatja ki a benne rejlő potenciálok teljességét a szocializálás vagy a nevelés, ha hozzásegíti a nevelésben vagy szocializációban érintett személyt ahhoz, hogy sikeres, az illető önálló döntésein alapuló életutat építsen fel, ezzel együtt igazodjon a közösség normáihoz, értékrendszeréhez, továbbá védje ezen értékeket és segítse a közösség többi tagját.

 

Felhasznált irodalom

Bábosik István (2004). Neveléselmélet. Osiris Kiadó, Budapest.

Biróné Nagy Edit (2011). Sportpedagógia. Dialóg Campus Kiadó, Budapest.

Gombocz János (1998). A sportoló szocializációja és nevelése. Kalokagathia, 1, 83-94.



Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Bővebben  Elfogadom